Legfontosabb témák

A február végi orosz krími bevonulással igazán durvára fordult a helyzet az ukrán konfliktusban, és ezzel párhuzamosan az orosz részvénypiacon is. Nem akarok mély elemzésekbe bocsátkozni a geopolitikai okokról, azt hiszem, minden érdeklődő rengeteg érdekes elméletet és írást olvashatott por és kontra az elmúlt időszakban,és olyan gyorsan pörögnek az események, hogy mire leírok valamit és rendesen megformázom, majd feltesszük a blogra, addigra már elavulttá válik egy újabb hír nyomán. Szerintem nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik félnek van igaza, a blogíró csapaton belül is nagy viták szoktak erről folyni. Egy érdekes olvasmányt mégis ajánlanék, ebben jobban kijön az orosz álláspont, amellyel talán ritkábban lehet találkozni. Ismétlésképpen azért érdemes átgondolni a szemben álló felek motivációit: 1) Nyugat (USA) szemszögéből:- megkaparintani Ukrajnát az orosz érdekszférából- megálljt parancsolni Putyinnak (és ezzel erőt demonstrálni a többi potenciális fél- vagy egész diktátor renitensnek is)- a szíriai hatalmas arcvesztés után Obama nem szeretne még egy külpolitikai pofonba beleszaladni 2) Putyin álláspontja:- hatalmas népszerűségnövelést jelent neki a Krím félsziget "visszaszerzése"- ha biztonságban tudják a területet,akkor a katonai célok mellett a tervezett South Stream gázvezeték csillagászati építési költségeit is jelentősen lehetne csökkenteni egy új, a Krímen kersztüli nyomvonalon - a projektnek ugye az a célja, hogy (az Északi Áramlat után) le lehessen választani az Európába tartó gázexport másik részét az ukránokon keresztül haladó nyomvonalról. Ehhez viszont a Krím félszigetnek függetlenné kell válnia Ukrajnától- Obamát és az EU-t is valószínűleg gyengének gondolja, akik a kardcsörtetésen kívül nem fognak semmit kezdeni az új helyzettel A két halmaznak azért lehet találni közös metszetét, és a józan ész alapján egy ilyen megegyezés felé kellene, hogy haladjon a konfliktus:- egy formálisan független (de az oroszok védelme alatt álló) Krím, az EU-hoz közeledő (és onnan finanszírozott) Ukrajnával, az orosz csapatok lassú kivonulásával, és egy több ország által feltőkésített és működtetett ukrán gáztranzit hálózattal. Ezzel szerintem egyik félnél sem lenne olyan mértékű az arcvesztés, amit ne lehetne a választóknál kimagyarázni. A következő időpont amit feszülten lehet figyelni a hétvégi krími (formalitásnak tűnő) elszakadási népszavazás, és az azt követő 1) orosz reakció - elfogadják-e a csatlakozást (el merik-e fogadni), valamint                      2) a belengett nyugati válaszszankciók keménységi foka. Az, hogy tényleges háborúig fajuljon a dolog, véleményem szerint minimális valószínűségű. Egyrészt az oroszon kívül nincsen másik hadsereg a láthatáron (sem ukrán sem nyugati), másrészt Putyin pont a remélt népszerűséggyarapodást veszítené el, ha fegyveres harcokba keveredne az ukránokkal, akiket az oroszok többsége rokonnak tekint.  A fegyvereknél sokkal erősebb ütőkártya az oroszokkal szemben a gazdasági szankciók bevezetése. És ezzel el is érkeztünk az érdekes részhez. Mit lehet kitalálni az oroszok ellen? Az eddigi fenyegetések (paralimpia lemondása, oroszországi G8-as találkozó bojkottlása, vízummegvonások, pár kiemelt ember vagyonának zárolása) igazából a komolytalan kategóriába tartoznak. Az igazi ütést az jelenetné, ha sikerülne gazdaságilag térdre kényszeríteni - vagy ennek a lehetőségét hitelesen prezentálni. Adja magát az iráni példa, pénzügyi és gazdasági embargó, amelyet egy exportbevételekre építő ország gazdaságilag nem élhet túl hosszú távon, és a meggyengülő gazdaság hamarosan a kormányzó elit leváltásához vezet majd. Ezúttal azonban ez az EU részéről is komoly áldozatokkal járna, az alábbi cikkben elég jól össze van foglalva, hogy az elmúlt 25 évben milyen mélyen beágyazottá váltak az EU-orosz kapcsolatok. Egy rövid kivonat, bár szerintem érdemes elolvasni az egészet. "One constantly reads the Russian economy is based on nothing but oil and gas. Really? As the world’s largest producer of hydrocarbons, and with monster reserves that are relatively cheap to access, Russia is clearly an energy superpower. But the production of hydrocarbons, having been 45pc of national income back in the late 1990s, has fallen to 16pc today – lower than Norway. Over the last 15 years, Russia’s GDP has expanded ten-fold in dollar terms, from $200bn (£119bn) to more than $2 trillion – creating the eighth-largest economy on earth, or sixth on a PPP basis – adjusting currencies for purchasing power – which puts it ahead of the UK and France. The energy sector, contrary to the stereotypes, has grown rather slowly during this period. Far from oil and gas, it’s been transport and infrastructure, agriculture, retail trade and financial services that have led the charge, all of them expanding much faster than energy production. Russia’s service sector, almost non-existent in Soviet times, is now a staggering three-fifths of GDP, outstripping oil and gas almost four-fold."  Szóval azért az orosz gazdaság sokat kupálódott a szovjet idők óta - ez egyébként a tőzsdéjükön is látszik, ahol az energiabehemótok súlya fokozatosan esik vissza, és a fogyasztási, technológiai, bank és egyéb szektorok kezdenek megerősödni, valamint a játékszabályok (elszámolási rendszer, letétkezelés, kisbefektetők védelme) is ha lassan is, de folyamatosan javulnak.  Egy keményebb embargó, ha egyáltalán technikailag kivitelezhető, Európát is visszaküldené a recesszióba: Sok vállalat befektetése ragadna benn, ami valószínű a bankrendszert is megrengetné - és ezúttal a görögnél nagyobb falatról van szó. Ezen kívül nagy vesztesek lennének az exportőrök, és a legnyilvánvalóbb gázfüggőséget még nem is vettük figyelembe. Az olajárak is megéreznék a kínálati fennakadást. Nem hiszem, hogy bárki képes lenne megbecsülni a hatásait egy teljesen eldurvuló embargónak, de az bizonyos, hogy igazi lose-lose szituáció lenne. (Talán a globális szereplők közül Kína lenne a haszonélvező, aki az embargó miatt jóárasított iráni olaj után jóárasított orosz olajat is kapna, és valószínűleg az orosz gáz Kína felé csatornázása is felpörögne a mostani állóvízből)  Nem csoda, hogy a háttérben az EUs és amerikai üzleti szféra mindent elkövet, hogy a politikusokat jobb belátásra térítse.   Eddig azonban nem alakul túl jól a helyzet. Ahogy közeledik a határidő, a felek emelik a téteket, ma az eddig visszafogott Merkel (Putyin mellett ő a játszma másik kulcsfigurája, hiszen a szankciók nem az USA-n, hanem az EU-n múlnak) is belengette a szigorúbb szankciók valószínűségét, míg az oroszok úgy tűnik - pókernyelven fogalmazva - visszaemeltek: visszavonuló helyett elkezdtek készülni a legrosszabb szcenárióra, mutatva, hogy nem hátrálnak meg. A volt orosz pénzügyminiszter, és még mindig befolyásos Kudrin szerint a külföldi bankok már el is kezdték korlátozni az orosz cégek hitelkereteit (nem csoda). Ehhez társul még egy kis további katonai mozgósítás is. Az eseményeket persze az orosz tőzsde is lereagálja - hatalmas az esés - leginkább talán a pozícionáltság számít. Azok a részvények, ahol jelentősebb volt a külföldi tulajdon és kevésbé likvidek (és ezek többnyire a jól menedzselt, kisbefektető - barát, privát szférában tevékenykedő vállalatok, azaz a hosszú távon jó befektetések) ráadásul az átlagnál jobban esnek, szemmel látható a kényszereladók nagy súlya. Ez azt jelenti, hogy aki el tudja találni a fordulat környékét, valószínű nagyon jó áron jut hozzá minőségi részvényekhez. 2008 végen -2009 elején volt ehhez hasonló hangulat, amelyet követően hatalmas visszapattanás jött. Az egyetlen bökkenő, hogy amíg a levegőben lóg a pénzügyi embargó, addig megróbálni elkapni a piac alját nem több szerencsejátéknál. Bármi is lesz a végkimenetel, a régi tőzsdei békeidők nem fognak visszajönni egy jó darabig, a mostani események alaposan bevésődnek a befektetők zsigereibe. A legnagyobb negatívum talán az, hogy Oroszország ezzel a lépéssel hazavágta azt a tőkepiaci fejlődést, amelyet az elmúlt években - ha döccenőkkel is, de lassan felépített. Azt hiszem,  a hazai viszonyokat ismerve nem nehéz elképzelni, hogy a kiszámíthatatlan környezet milyen következménnyel jár. A beruházások jócskán vissza fognak esni, és az eddigi - nem túl acélos - tőkebeáramlás is meg fog csappanni. Ezek után ha egy külföldi befektető rászánná magát egy oroszországi befektetésre, az eddiginél jóval  magasabb megtérülést fog elvárni. Egy pár nappal ezelőtti elemzésben a Deutsche Bank stratégája már egyenesen azt javasolta, hogy az oroszokat rakják ki a fejlődő piaci indexből a Frontier Indexbe, az afrikai országok közé. Ugyanakkor paradox módon a külföldi beruházások visszaesése a hazai "national championokat" segítené, hiszen a stabil mérleggel és jó üzleti modellel rendelkező egyre olcsóbb autógyártók, telekomcégek, kiskereskedelmi láncok köszönik szépen, továbbra is jól meglesznek, de további fontos éveket nyernek a további piaci konszolidációhoz, mielőtt megjelennének a nyugati versenytársak. Véleményem szerint egy józan végkifejletben bízva jelenleg ebben a szegmensben érdemes a leginkább nézelődni.        

Tovább a blogra

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell lépnie, vagy ha még nem regisztrált nálunk, regisztráljon!