Legfontosabb témák

Miért nem fektetnek magyar startup cégbe külföldi befektetők?  A kockázati tőkebefektetők számára van egy íratlan aranyszabály, ami így hangzik: "Ne fektess olyan cégbe, ami egy órányi autóútnál messzebb van!" Persze, mint minden hasonló bonmot, ez is túlságosan leegyszerűsítő, annak érdekében, hogy elég frappáns legyen; mégis, nagyon erős igazságtartalma van, és segít megérteni a befektetői alapállást.  Egy startuppal a befektetőnek ugyanis sok gondja van. Ez ugyan nem feltétlenül szükségszerű, mondhatná azt is egy befektető, hogy "Kedves startup, mit is mondtál, mennyi pénz kell? Na itt van, tessék, aztán okosan költsd ám el!" aztán azonnal fordulhatna más, bokros teendői felé, mintegy el is feledkezve az iménti közjátékról, és hagyva a az egyszeri startupot, hogy a maga útját járja. Ez azonban -- köztünk legyen szólva -- a startupnak se, és a befektetőnek se lenne jó. A startupnak azért, mert a befektető a pénzén kívül még egy csomó mindenben tudna neki segíteni, átevickélni az első nehezebb évek gyerekbetegségein; így aztán a befektetői hiányában a startup nagyobb eséllyel vall kudarcot.  A befektetőnek meg ... ugyanezért! Mindenki százszor hallotta, és kapásból vissza tudja mondani, mint a jótanuló a bemagolt verset, (hogyaszongya " ... nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok közt nem lengedez a Zephyr ..."), hogy amint a befektetés megtörténik, a projektgazda és a befektető együtt sír, együtt nevet.  Szóval, egy startuppal a befektetőnek sok gondja van; így aztán vagy érdeklődik egy befektető egy adott ország/térség iránt, és akkor létrehoz ott egy kirendeltséget, felvesz pár embert stb.; vagy nem, akkor meg egyszerűen nem éri meg neki egy pár százezer eurós (néhány tíz- vagy százmillió Ft-os) befektetés kedvéért kivételt tenni, és felvállalni az állandó utazgatást.Innen fakad ez az egyórányi autóutas aranyszabály, ami annál erősebben érvényesül, minél kisebb összegű, minél korábbi életszakaszban járó befektetésről van szó. Mit tehet hát egy hazai startup?  Megerősödik saját erejéből, 3F-ből, vagy befektetőt szerez a hazai kockázati tőke piacon. Ez utóbbi elvileg nem is olyan nehéz, merthiszen tőke-túlkínálat van, mindenki tudja, ez folyik a csapból is -- gyakorlatilag meg de, nehéz, hosszú, macerás, küzdelmes, embert próbáló. De hát az életben mi nem az? vagy Kiköltözik oda, ahol a remélt befektetők egy óra autóútnyi távolságon belül vannak, és minden erejét, meg az évek alatt összekuporgatott pénzét arra teszi fel, hogy idegenként egy idegen országban sikerüljön max. néhány hónap alatt felkelteni az érdeklődésüket.  Van olyan cég, aminek az első verzió való inkább, van akinek a második, én magam egy kicsit szkeptikus vagyok a "szaladjunk rögvest ámerikába, ott kolbászból van a kerítés is" állásponttal kapcsolatban; de aki ebbe belevág, annak gratulálok a merészségéhez, és sok sikert kívánok. Azt is szokták mondani, hogy ez eléggé iparág-függő, pl. az IT-szektorban az egyetlen járható út a nemzetközi érvényesüléshez, hogy egyfajta neo-muszlimként naponta ötször leborulva imádkozol ha a Szilícium-völgy felé fordulva -- na jó, ez kicsit gúnyolódós lett, pedig én nem vitatom, hogy van ebben is igazság. De szerencsére van kiváló ellenpélda is: a BalaBit, ami IT-cégként organikus növekedéssel ért el addig, hogy a nemzetközi (európai) piacról vonjon be közel 2 milliárd Ft-nyi tőkét, és ami szerintem az iparág egyik legnagyobb hazai sikersztorija. Búcsúzóul egy tök jó feldolgozása a fentebb idézett Berzsenyi-versnek a Sebő együttestől (100% offtopik)      

Tovább a blogra

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell lépnie, vagy ha még nem regisztrált nálunk, regisztráljon!