Legfontosabb témák

Lementek a várva-várt önkormányzati választások, amiről a korábbi összefoglalót itt olvashatjátok. Az eredmény nem okozott túl nagy meglepetést, Erdogant nem küldték el a választók a sunyiba, a nyilvánosságra került korrupciós/kamutámadós felvételek nem rombolták le a népszerűségét. Ankara és Isztambul voltak a necces pontok (hiába, az a felforgató városi értelmiség) de ott is nyerni tudott az AKP. Eddigi eredményeiket tekintve a  2009-es választási eredmény volt a mélypont, ott 38%-ot szereztek – jól mutatva, hogy egy dolog tudott igazán betenni a pártnak, a gazdasági visszaesés. Erről van is egy érdekes tanulmány, amelyet a Koc egyetem politológusa készített, azt kutatva, hogy mennyire büntetik meg a választók a korrupciós ügyeket. Arra jutott – annyira nem megdöbbentő módon – hogy ahol az erős korrupció szerves része a társadalomnak, ott sokkal inkább a gazdasági fejlődés az, amit figyelembe vesznek a választók. Míg az olyan fejlettebb országokban, mint például Svédország, a szavazók sokkal inkább megbüntetik az ilyen botrányba keveredő pártokat, függetlenül az aktuális gazdasági helyzettől. (forrás: Turkey Goes to Ballot Box) Tehát vasárnap a "hófehér" párt, az AKP nyert, 45.5%-al, a liberálisabb CHP (Kemal Atatürk történelmi utódpártja, főként a nagyvárosokban erős) 27.9%-ot szerzett, míg a nacionalista MHP 15.2%-t. És mire jó ez a 45%, amivel nyertek? Az biztos, hogy megerősíti Erdogant, kényelmes és megnyugtató többséget jelent. A kérdés az, hogy elgurul-e végképp a gyógyszere és a túlerő tudatában lesöpör minden kritikus erőt, vagy hajlandó lesz visszavenni és lelazulni kicsit. A győzelem utáni első beszéde nem épp a visszafogottságról tanúskodott, sőt. A meglehetősen agresszív hangú beszédben kikelt a Gülen-mozgalom ellen („állam az államban”), szidta az ellenzéket és árulókat vizionált mindenhová. Nem az első eset, amikor kívülről nézve ő játssza a „rossz zsarut” (Gül elnök pedig a jófiú) és miután az istenadta nép igazolta is, hogy a megfelelő ellenségkép megválasztása jól működő stratégia, végül is miért is adná fel éppen most ezt a fajta retorikát? Ugyanakkor azt is megmutatta néhányszor, hogy elsősorban nagyon pragmatikus politikus, aki a hatalmi érdekeiért bármit megtesz, ahhoz pedig láthatóan az kell, hogy közben gazdaságilag rendben legyen a helyzet. Törökország egy külső finanszírozásra éhes, növekvő ország, amit a nagy szabadságharcban azért nem állt figyelembe venni. Az augusztusig hátralevő hónapokban a következő kérdésekre kapunk majd választ: -          elindul-e Erdogan az elnökségért (most az általános vélemény az, hogy az a legvalószínűbb, hogy igen) és ha igen, akkor ki lesz a miniszterelnök jelölt:   a mostani elnök, Gül vagy egy gyenge és könnyebben kontrollálható nyuszi kerül elő a kalapból -          lesznek-e előrehozott választások augusztusban – az elnökválasztással egybekötve - itt két tényező csap össze, egyrészt Erdogan tiszteletben akarja tartani a választásokat és nem változtatni a dátumon (ez a hosszú távú intézményrendszer stabilitásába vetett hitet is erősíti), ugyanakkor lehet, hogy a mostani eredmény elég csábító, hogy pontot tegyenek az i-re és bebiztosítsák magukat a következő 4 évre mondván ki tudja mi lesz egy év múlva -          hogy alakul Erdogan keresztesháborúja a Gülen mozgalom ellen, kerül-e elő például más olyan kompromittáló felvétel, ami igazán nagy vihart kavarhat  -          elmérgesedik - e a helyzet Szíriát illetően (amire szintén kitért Erdo a beszédben, hogy ha kell megvédik magukat) A piac szempontjából a kedvező kimenetel az lenne, ha Erdogan elindulna az elnökségért és megelégedne az azzal járó hatalmi jogkörrel plusz esetleg egy (báb)miniszterelnökkel. Az se lenne rossz, ha közben lehiggadna és az olyan lépéseket, mint például a közösségi média korlátozása vagy az igazságszolgáltatás korlátozása, elfelejtené egy időre. Az mindenesetre jól látszott a választásokat megelőző pár napban – többek között az előzetes közvélemény kutatási eredményeknek hála – elég szépen raliztak a török részvények és a piac örült annak, hogy végre szusszanhat egyet és hogy stabil (és koalícióra nem kényszerülő) kormánya marad Törökországnak.

Tovább a blogra

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell lépnie, vagy ha még nem regisztrált nálunk, regisztráljon!